Egy tavaszi napon visszavonulok a hegyekbe
Meng Hao-Zsangnak
A világ porát itt rázza le a gazdag.
Kék hegyek között szent csarnokokba lépve,
a fényhez vezet a Tan aranyzsinórja,
s átvisz a tévelygés folyóján jó réve.
Hegycsúcson fák tartják az égi híd ívét.
Szilákról virág nő a forrás vezére.
Mint tengerből a hold, felnő a pagoda.
A folyó ködéből torony tör az égre.
Illatos levegő száll a három mennyből;
tízezer völgyben kong a harang zengése.
Vízililiomon harmat gyöngye vibrál.
Dús, kerek fenyőfák állnak ki a rétre.
Varjak gyülekeznek, igaz szóra várva,
sok sárkány, megannyi védőszellemféle.
Szégyen, hogy dalom nem méltó a folyóhoz,
hiába is veszem Po Ja lantját kézbe.
Szerdahelyi István fordítása
Ce Je dalok
1
Csin földjén lépdel Lo-fu, az asszony,
eperlevelet szed a víz partján,
zöld az eper levele, fehér a keze,
arany nap fénye pirosló arcán.
"Éhes a hernyó, sürget a munka!
Öt lovadon vissza nem fogd a kantárt!"
2
Háromszáz li a Tükörtó hossza,
virágait a lótusz kitárja:
ötödik hóban Hszi Si letépi,
Zso-ja vizének nem rejtheti árja.
Csónak jön érte, hold sem kel az égre,
viszik már Jüe-be, királyi házba.
3
Csangan aluszik, a lapnyi hold úszik.
Tízezer házban ruhát sulykolnak.
Fúj az őszi szél, közelít a tél.
Jaj, messzi Jükuan, nagy gond szorongat!
Legyőzik-e végre a barbár hordát?
Jó uram a harcból megtér-e holnap?
4
Hajnali fénysugár, indul a futár.
Elgémberedtek a fehér ujjak,
katonaköntöst vattáztak éjjel,
ollótól, tűtől sorra kimarjultak.
"Küldjük a ruhát száz vidéken át,
Lintao földjére, katona-urunknak!"
Orbán Ottó fordítása
Miután hajón utaztam Pa-tól
keletre, áthaladtam
Csütang szorosán, majd felmentem
a Vu hegy legmagasabb csúcsára,
onnan visszatérve írtam ezt
a falra
Sokezer lire visz a folyóvíz,
fél hónap múltán süt a hasas hold.
Csütang szorosán keresztülvágtam,
gyalog a Vu hegy csúcsára tartok.
A Vu hegy magas, a csúcsa havas,
alatta Pa virul lapként kinyitva.
Indákba fogódzom, éget a nap tüze,
a hajnal övén túl székem egy szikla.
Futok, szárnyalok, a csúcsra hatolok,
sehol egy kunyhó, eleven lélek,
nem látom többé a vörös völgyet,
csak az áradó, mennyei kéket.
Kezembe fogom, meg is markolom.
Az Ezüst Folyó de messze leng el!
A felhőt nézem, látom: az Cangvu,
a vizet nézem: a csodás tenger.
Csöndben megfordulok, lassan alkonyul,
szívemben titkos örömöt érzek.
Hó ragyog az égig, a völgy fehérlik,
hatalmas fák közt bánatos szél zeng.
Hazaindulok, leszáll az este,
be nem árnyalja fenséges kedvem.
Kietlen a folyópart, majmok visítoznak,
fák sötétjéből a Hold is felkel.
Milyen keserves, sápadt a fénye!
A rengeteg majom mintha mind sikongna.
Ég veled hegyvidék, zajodtól a fülem ég,
pálcám suhintva térek hajómra.
Orbán Ott fordítása
A keleti tenger bátor asszonya
Csi asszonya sírt Liang hegyén jajjal,
kínos könnyétől nagy hegy elomla,
hangos jajszavától megindult a föld,
érces kőszikla roskadt a porba.
Kelet vizénél van egy hős asszony,
Szu Ce-csing előtt nem érheti szégyen,
vív, mint a szűz Jüe-beli, kardfogása mesteri,
hulló csillagként suhan át az égen.
Bosszút áll uráért élete árán is,
ezer halálnak szemébe néz,
vitézi erejét csodálja az ég,
fehér pengéje sűrű hóesés.
Tizet lép de közben kétszer is ugrik,
lecsap sebesen, hármat is kiáltva,
ellenségének mellét tiporja,
fejét meg vágja a vár kapujába.
Hitvesi haragját meg is bocsátják,
nevetésre áll a szája, győzött igazsága;
Észak vizétől való a hírnök,
írással száll a Menny Udvarába.
Bűn és bocsánat: nagy a csodálat,
beszélik sok helyen, túl a tengeren,
nevét említik jeles hölgyek közt,
hírét hirdeti bambusz és selyem.
Sun-jü a hóhért, tudjuk, elkerülte:
Ti-jing kedvéért Han ura enged.
A révész lánya nem dalolt hiába,
megóvta a haláltól atyját e gyermek.
Tíz semmirekellő, tiszteletlen fiú
egy bátor lánnyal, bizony, nem ér fel.
Jü Zsang az üres ruhára sújtott,
sokra nem jutott elszánt szívével.
Csing Csit, a bosszúst, Jao Li megölte,
az erős férfi a gyönge nőt lenézte:
ártatlanul halt meg a családja,
hiú hírnévért, máglyára lépve.
Ki volna olyan, mint a keleti asszony?
Tette fennmarad, fény száll nevére!
Orbán Ottó fordítása
Krasznahorkai László: Csak a csillagos ég ( Li Taj-Po és az utolsó kínai birodalom nyomában )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése