Gandhi fotókiállítás

Gandhi fotókiállítás az Iparművészeti Múzeumban. A kiállítással Gandhi halálának 60. évfordulójára emlékezhetünk. Gandhi születésnapját az ENSZ az erőszak nélküliség napjának nyilvánította. Az elmúlt évtizedekben számos követője akadt, akiknek sorsa is hasonló lett, mint a nagy tanítóé volt.

Martin Luther King Gandhi követőjének vallotta magát és őt magát is megölték. De a világ, ha lassan és kitérőkkel is, de sok tekintetben a Gandhi által jelzett úton halad. A civilizációs ártalmak kiterjedését és nagyságrendjét sokáig nem fogtuk fel, és csak a 20. század végére kezdjük megérteni, hogy Gandhi mire is gondolt. Az új környezetvédő mozgalmak és az önkorlátozó fogyasztás terjedő törekvései az ő tanításait igazolják. Nem véletlen, hogy világszerte és a saját hazájában egyre többen olvassák írásait, ismerkednek az életével, a gondolataival, tekintik őt példaképnek.

A fotósorozat 2008. december 31-ig tekinthető meg.

Móhandász Karamcsand Gandhi
(1869. október 2. - 1948. január 30.)

Móhandász Karamcsand Gandhi, a nagy indiai politikus és gondolkodó az India nyugati felén lévő Kathiávár-félsziget egy kis fejedelemségében született. Környezetében jelentős szerepet játszott a nem ártást, az ahimszát hirdető dzsaina vallás. Angliában jogot tanult, majd nem sokkal hazatérése után megbízást kapott, hogy képviselje a Dél-Afrikában élő indiai kereskedők jogi ügyeit. Megérkezése után hamarosan megtapasztalta az apartheid rendszerét, majd tájékozódott arról, miképpen élnek ott az Indiából érkezett szerződéses munkások. Közel húsz esztendő alatt alakította ki harci módszerét, eszközeit, megfogalmazta az indiai társadalom reform-szükségleteit, és új alapokra helyezte a politikát. Mire 1914 végén visszatért Indiába, tekintélyes vezetőnek tartották.Gandhi bekapcsolódott az akkor már évtizedek óta tartó és egyre kiterjedtebb nemzeti függetlenségi mozgalomba, amelynek élén a Nemzeti Kongresszus állt. 1920-ban Gandhi lett a párt-, és attól kezdve mindvégig a mozgalom vezetője. A városi polgárokból álló Kongresszust országos párttá szervezte, amelynek szava eljutott a falvakig. Dél-Afrikából elhozta a polgári engedetlenség sajátos módszerét, az igazsághoz való ragaszkodást. A szatjágraha elve azt jelentette, hogy az igazságtalan törvényeknek nem kell engedelmeskedni. Gandhi azt vallotta, ha egy ország megtagadja az együttműködést a kormánnyal, akkor nincs kit és mit kormányozni. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy az ismételt megmozdulások résztvevői tartózkodjanak minden erőszaktól. Azt mondta, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, és a politikában is érvényesülnie kell az erkölcs alapelveinek. Gandhi mélyen vallásos volt, és kereste az igazságot, a csendes belső hangot, amely vezeti az embert. Vallásossága azonban nem volt kizárólagos, úgy tartotta, hogy a nagy világvallások azonos módon közelítenek az istenséghez és az emberhez. A társadalom jobbítását a függetlenségi mozgalom szerves részének tartotta, egyebek között az akkori érinthetetlenek felemeléséért is sokat tett. Amikor a második világháború vége felé világossá vált a brit vezetés számára is, hogy India függetlenségének megadása elkerülhetetlen, a nemzeti mozgalmat megosztotta a vallási alapon szerveződő Muzulmán Liga, amely ragaszkodott a hindu többségű India és egy muszlim többségű új állam létrehozásához. 1947. augusztus 14-én és 15-én létrejött Pakisztán és India. Gandhi e felosztáshoz sose járult hozzá. A döntés előtti mintegy másfél esztendő alatt a szubkontinens számos részén véres összecsapások zajlottak a hindu és a muszlim lakosok között. A 77 esztendős Gandhi pedig járta a legforrongóbb területeket, és békét teremtett. Ha másképp nem ment, halálig tartó böjtbe fogott, hogy a felekre erkölcsi nyomást gyakoroljon. Legutolsó böjtjére Delhiben került sor, amikor azt követelte, hogy ha már megosztották a területeket, a fiatal India ne tartsa vissza az új Pakisztánt megillető anyagi javakat. Célját elérte. Ám ezzel szélsőséges hindu köröket haragított magára és nem sokkal a böjt után egy imagyűlést követően közvetlen közelről rálőttek. A Mahátma, a Nagy Lélek, ahogy Rabindranáth Tagóre nevezte őt, azonnal meghalt. Hátrahagyta a világnak az erőszak nélküliség tanítását, a polgári engedetlenség módszerét, amennyiben az azt alkalmazók az igazsághoz ragaszkodnak. Figyelmeztetett a munka fontosságára, az igények korlátozására, az egyszerű életvitelt ajánlotta az emberek figyelmébe, miközben intett arra is, hogy a modern civilizáció sok tekintetben káros. Mind a politikában, mind az egyes ember életében előtérbe állította az erkölcsi törvényeket. Gandhi születésnapját az ENSZ az erőszak nélküliség napjának nyilvánította. Az elmúlt évtizedekben számos követője akadt, akiknek sorsa is hasonló lett, mint a nagy tanítóé volt. Martin Luther King Gandhi követőjének vallotta magát és őt is megölték. A világ, ha lassan és kitérőkkel is, de sok tekintetben a Gandhi által jelzett úton halad. Az erőszak lépten-nyomon jelen van, mégis egyre többen küzdenek ellene. A civilizációs ártalmak kiterjedését és nagyságrendjét sokáig nem fogtuk fel, és csak a 20. század végére kezdjük megérteni, hogy Gandhi mire is gondolt. Az új környezetvédő mozgalmak és az önkorlátozó fogyasztás terjedő törekvései az ő tanításait igazolják. Nem véletlen, hogy világszerte és a saját hazájában egyre többen olvassák írásait, ismerkednek az életével, a gondolataival, tekintik őt példaképnek.